Rólunk


Szeretettel üdvözöllek a honlapunkon!

Remélem nem zavar a tegező mód, a nevem Füzesi Zoltán, a Moksaphoto alapítója és tulajdonosa volnék. Eredetileg szoftvermérnökként végeztem a főiskolán és anno hobbiból kezdtem el fényképezni, később egyre inkább azon találtam magam, hogy a fotózás lassan átveszi az irányítást és a fő elfoglaltságommá kezd válni.

 Elvégeztem a FotoART fotósiskola OKJ-s Fotográfus és Fotótermék-kereskedő képesítését Budapesten és sok egyéb módon is csiszoltam a már meglévő tudásom. Ma már nagyon jó, szakmai napok, workshop-ok és internetes anyagok egész tárházából lehet választani a témában, a világ legjobb mestereitől tanulhattam.

Vállalkozásom 2005-ben indult, és azóta sok változáson ment keresztül, de a lényeg megmaradt: olyasmit alkotni, ami a megbízóim maximális megelégedettségét szolgálja, miközben nekem is örömet okoz, szívesen töltöm vele az időt. Van egy mondás miszerint "válassz egy szakmát, amit szeretsz és akkor soha többé nem kell dolgoznod", a fotózás, filmezés nekem egy ilyen szakma. Több mint 200 esküvő után is ugyanolyan lelkesen megyek a következőre és izgalommal várom milyen kihívások elé fogok kerülni, mit fogunk alkotni közösen a párral és a násznéppel, de mondhattam volna bármilyen más rendezvényt, tárgy, portré vagy ingatlanfotózást is...
 

Sokan kérdezik, hogyan alakult ki ez a név, mit jelent az, hogy Moksaphoto?


Egy szép nyári estén, csukott szemmel leemeltem az első kezem ügyébe kerülő könyvet a polcról, és ráböktem valahová az egyik oldalon. A könyv Müller Péter: Szeretet könyve volt, a szó, ahol az ujjam megállapodott pedig a szabadság. Gondoltam ez jó lesz, hiszen a fotózási stílusomra éppenséggel a spontán szabadság jellemző. Lehetőség szerint kerülöm a merev, erőltetett beállításokat, inkább szabadjára engedem a fotóalanyt, hogy önmaga lehessen, ne kelljen a fotós sémájának megfelelnie (persze megvannak a magam beállításai is ha szükség van rá, de azokat is mindig egyedileg alakítjuk a fotóalanynak megfelelően).
A szabadság szanszkritül Moksa, amely egyben a karmától való megszabadulást is jelenti. Hogy miért éppen szanszkritül az egy másik, sokkal hosszabb történet de ebbe most nem megyek bele. A photo oda lett ragasztva a végére, hogy a fotózás is benne legyen, így készült hát a Moksaphoto! :)

 

A fotográfia már egész kis koromban is izgatott, bár akkor még örülhettem ha egy középkategóriás filmes masina a kezembe került. Ez a vonzalom a digitális gépek megjelenésével kapott igazán teret. Bár a klasszikus film előhívásnak is megvan a maga szépsége, a technika segítségével nagyságrendekkel gyorsabbá és olcsóbbá vált a képkidolgozás menete. Ez lehetőséget adott arra, hogy rövid idő alatt sok mindent kipróbálhassak és az eredményt szinte azonnal ellenőrízhessem, megkönnyítve ezzel egy adott téma precíz kidolgozását. Az első - most már matuzsálemnek számító - digitális gépem egy Olympus C-3000 Zoom volt, de az igazi áttörést a (DSLR) tükörreflexes masinám, egy Canon 20D jelentette, amit aztán később felváltott az 5D sorozat, jelenleg egy Canon 5D Mark IV és egy Panasonic Lumix DC-S5II a stúdió "zászlóshajója". A mai napig többnyire megmaradtam a Canon-nál és próbálok lépést tartani a technológiai fejlődéssel, nagy fényerejű professzionális objektívekkel, egyéb kiegészítőkkel dolgozunk és drónozásban is van segítségünk.

Mindig volt bennem kreatív, alkotási vágy, kezdetben ez rajzolásban merült ki, később maketteztem, végül számítógépes kiadványszerkesztésben kamatoztattam ezt a késztetést. Évekig egy nyomdának is bedolgoztam és önálló szórólapokat, névjegykártyákat és egyéb kiadványokat is gyártottam. Folyamatosan arra törekedtem, hogy olyasmit hozzak létre, ami kifejez valamit és megjelenésében harmóniát tükröz nem csak annak, akinek készült, hanem magamnak is, ügyelve a legapróbb részletekre. Sok képzés, kísérletezés és gyakorlati munka segített abban, hogy "csiszolódjon a látásom", hogyan felelhetek meg esztétikailag és technikailag is az elvárásoknak, miközben az ihlet vezérelt.

Fotózási stílusomra az elkapott pillanatok megörökítése, a spontaneitás jellemző. Ez különösen fontos egy esküvőn vagy rendezvényen, ahol gyakran a pillanat törtrésze alatt kell eldönteni vagy inkább megérezni egy szituációról, hogy érdemes-e elkattintani a gépet. A túlságosan merev, kényszeredett beállításokkal  elveszítenénk a fotózandó alanyunk őszinte, önfeledt pillanatait, mely annak igazi oldalát mutatná meg. A legjobb ha paparazzi módon, észrevétlenül tudok fotózni, akkor nincs pózolás, nincs megfelelési kényszer.

Magyar anyanyelvem mellett angolul tudok még folyékonyan kommunikálni (spanyolul és németül is annyira legalább, hogy el nem adnának a piacon), ha esetleg szükség lenne erre ;).


Molnár Szilvia
Operatőr és fotós

 

Rengeteget gondolkodtam, miként lehetne pár gondolatban összefoglalni, mit jelent nekem a fotózás és, hogy ki is vagyok én! Felsorolhatnék itt rengeteg mindent, mihez értek, mit szeretek csinálni, viszont ezek csak szavak lennének. Ezért inkább egy kis történetet mesélek el csak helyette: Egy vidéki kisfaluban cseperedett egy kislány, aki már gyermekként is órákat töltött azzal, hogy a természetben található kincsekben gyönyörködött. A napfelkeltében, a virágok színeiben amik olyan sok árnyalatban tündökölnek, a tüzes naplementében. Amikor pedig nagyobb lett, és a téli estéken beszorultak a hideg idő miatt a lakásba a családdal, a pattogó tűz mellett előkerültek az albumok, amiknek lapozgatása mindenkit beszélgetésre sarkalt, és az emlékek felidézésére: anyuék esküvőjéről meséltek, a gyerekek keresztelőjéről, házépitésről, örömmel töltötte el és érzelmekkel az ottlévőket! Már akkor is azt gondolta, milyen jó, hogy ezeket az eseményeket valaki megörökítette a jövő nemzedékének és, hogy ez milyen szép feladat. Közben repültek az évek a lány tanult és felnőtt! Nehézségek jöttek-mentek! Született egy gyermeke. Itt már tudta, hogy a gyermek életében fontosak a megörökített pillanatok! Az első lépések, az első karácsony, az első nap az oviban, vagy az utolsó nap az oviban. Majd az élet végérvényesen megtanitotta rá, hogy minden egyes percet meg kell ÉLNI! Mert most van itt az alkalom! Ez az amit én kitűztem célnak, hogy JELEN legyek a pillanatban! Meglássam, közösen megéljük, megörökítem azért, hogy neked is legyen miről beszélgetned az unokákkal a hideg téli estéken.

 

A szabadság elvét nemcsak a fotózásban, a mobilitásunkban is alkalmazzuk. A távolság nem akadály, belföldön és külföldön egyaránt vállalunk munkát. Az USA-ban, Horvátországban, Németországban és Angliában is dolgoztunk már. Nézzetek szét az oldalunkon bátran és bármi kérdésetek, kérésetek lenne írjatok, vegyük fel a kapcsolatot!